Akinek nem világos, hogy miért pont a nyuszi a feltámadás ünnepének jelképe, és elevenszülő létére miért csinál úgy, mintha tojást ajándékozna nekünk, íme a magyarázat.
Képzavar: nyúl és Jézus
Azt általában mindenki tudja, hogy a Húsvét a keresztényeknél a megváltó Jézus feltámadásának ünnepsége, de a Bibliában és más vallási szövegekben sehol nem említik ezeket a bájos tapsifüleseket. Egyedül a bizánci állatszimbolikában volt jelen, Krisztus jeleként. A nyúlnak viszont az ókori idők óta van szimbolikája, méghozzá a termékenység, esetükben konkrétan a szaporaság. A tavaszi napéjegyenlőség ünnepségein ezért kiemelt szerepük volt a germán népeknél. Nem véletlen, hogy húsvéti jelképként is először a XVI. századi Németországban jelent meg, onnan gyűrűzött át hozzánk is, de csak a XIX. században.
A galambból lett nyúl esete az istennővel
De hogyan jutottunk el odáig, hogy a nyuszik színes tojásokat hagynak szét a kertben, amelyeket meg kell találniuk a gyermekeknek? Erről a tavasz keleti istennője, Eostra tehet, akinek egy nyúl volt a hírnöke és kísérője. Tojásrakási képessége onnan eredeztethető, hogy a hírnök eredetileg egy galamb volt, de Eostra büntetése nyomán alakot váltott. Más mendemondák szerint, amikor a nyúllá lett hírnök meglátott egy jó gyereket, színes tojásokkal ajándékozta meg. Van egy félreértésen alapuló változat is: a németek egy időben gyöngytyúkot adtak egymásnak, aminek a helyi neve Haselhuhn, rövidítve Hasel, amit már csak egy apró betű választ el a nyúltól, ami németül Hase.
Nyúlból van a hold
Olyan verziókat is ismer a történelem, amelyek szerint ezek a puha, ugrándozó emlősök a holddal vannak összefüggésben. Az egyik legenda arról számol be, hogy Húsvét napján a hold felszínén egy nyúl képét látták meg az emberek. A régi kínai felfogás szerint egyébként a nyuszik a holdon laknak és rizsőrléssel foglalkoznak, a buddhisták egyik történetében pedig a nyúl nem tudott semmit ajándékozni Indra istennőnek, ezért magát áldozta fel a szent tűzben, így nyerte el jutalmát, hogy a holdon élhessen.
Összességében tehát a nyúlhoz kapcsolódó tavaszi ünnepségek egy idő után eggyé olvadtak az elterjedő kereszténység hiedelmeivel, de a zsidó szokások is jócskán szerepet játszottak a véglegesnek tekintett szokásokban.
A húsvéti menü szimbolikája
Amikor a negyvennapos böjt után véget ér a húsmegvonás, jön a várva várt Húsvét hétfő, amikor a családok összeülnek egy pompás lakomára, amely általában bárányhúsból, sonkából, kalácsból és tojásból áll.
A bárány a legősibb húsvéti jelkép, hiszen Jézus áldozatát jelképezi, aki kereszthalált halt az emberiség megváltásáért. Az Ótestamentumban olvasható, hogy a zsidók Isten parancsára bárányt áldoztak fel, és a vérükkel bekenték az ajtajukat, hogy ne érje őket utol az Úr haragja.
A sonka ugyanúgy Jézust szimbolizálja, és a népi szokás szerint a téli disznóvágás során kezdik füstölni, majd áprilisban, a böjtöt követően elfogyasztják.
A kalács a kenyérhez hasonlóan ősi áldozati étel, egyaránt szimbolizálva az életet, a gazdagságot és a bőséget. A templomban megszentelt kalács morzsáival etették régen a tyúkokat, hogy segítsék a termékenységüket.
A legrégebbi termékenység-szimbólum
A tojásnak Húsvétkor kétféle felhasználási módja van: egyrészt megfőzzük és elfogyasztjuk, másrészt nyersen kifújjuk és kifestve díszítjük vele az otthonunkat. A tojás a termékenység legrégebbi szimbóluma, hiszen az élettelenből az élőbe való átmenet misztériumát jelenti. A piros tojás, mint dekorációs kellék onnan eredeztethető, hogy a régi színszimbolika szerint a piros a védelmező erőt jelentette, illetve egyes felfogások szerint Krisztus vérét (utóbbit a bor is jelképezheti az asztalon). A hagyomány szerint azért fogyasztja el közösen a család a húsvéti tojást, hogy mindig visszataláljanak egymáshoz.
A díszítéshez való barkának is megvan a maga története, hiszen arra emlékeztet, amikor – a Húsvétot megelőző – Virágvasárnap Jézus bevonult Jeruzsálembe, és a nép pálmaágak lengetésével üdvözölte őt. A barkát egyébként gyógynövényként is ismerték a néphitben.
Tóth Noémi
Források:
