Az eléggé nyilvánvaló, hogy ahol megtermett a gabona, ott előbb-utóbb a tészta valamelyik típusát elkezdték fogyasztani. Több verzió született a tésztaétel pontos eredetére, az igazság azonban nem egyértelmű. A Falatozz.hu összeszedte az egyik kedvenc ételünk elterjedéséről szóló történeteket.
Az egyik legenda arról szólt – amely az amerikai Nemzeti Tésztaszövetség hivatalos lapjában jelent meg először –, hogy Marco Polo hozta magával a tésztát Kínából 1295-ben, miután találkozott egy gyönyörű tésztagyúró lánnyal. Erről a históriáról viszont kiderült, hogy csak egy élelmes amerikai találta ki annak érdekében, hogy több tésztát egyenek az USA-ban. Egyébként már jóval előtte, 1279-ből is maradt fent írásos feljegyzés arról, hogy Olaszországban eddigre már népszerűvé vált ez az étel: egy genovai katona vagyontárgyai között megemlítenek egy kosár makarónit is. Az tény, hogy már négyezer éve is ettek a kínaiak tésztát, azonban ők rizslisztből készítették, tehát más ízvilágról van szó.
Egy másik elképzelés szerint a Közép-Itáliában élt ókori etruszkoknak jutott elsőként eszébe ilyen ételt főzni: a lagane nevű étküket később átvették a rómaiak, és Horatius is tett említést róla. A lagane szó kissé úgy hangzik, mint a lasagne, és nem véletlenül, hiszen ez is kemencében készült egytálétel volt. Bizonyítékként egy i.e. 4. századi etruszk sír domborművén is látható egy kis kerék alakú tésztakészítő eszköz, a rotelle dentata.
Olyan, kellően megalapozott elméletek is vannak, miszerint a Görögországban és a Közel-Keleten az első évezredben népszerű ételnek számított itrion (más néven itriyya) tésztaféleség volt az első a sorban. Eszerint az arabok – a 9-11. században, a nagy megszállás során – vitték be Szicíliába ezt a durumlisztes finomságot, ahol később továbbfejlesztették.
Kovács-Tóth Noémi
Források: