Az ország, ahol bármilyen furcsa fűszert és gyümölcsöt a tányérodra tehetsz, de még grillezett skorpiót is. Képes beszámoló a rizs és kókusz földjéről.
Negyven fok, monszun utáni izzó pára, az utcákon bódékból kínálják az ételt. Magyarként lehetetlen rájönni, hogy mit kínálnak, hiszen idegen nyelvet nem beszélnek, és kiírva sincsen, úgyhogy marad az izgalom (vagy a Google képkereső, de a Falatozz.hu alkalmi riportere bátran szembenézett az ismeretlennel). A kínosan kevés fizetésből élő thai dolgozóknak kiváló ebédmenü-alternatíva ez a rengeteg olcsó falatka, frissensült és nassolnivaló.
A gyümölcsösnél ne reméljünk almát, narancsot vagy epret, kizárólag furcsa fazonú újdonságok közül válogathatunk. A kókusz ugyan nem ismeretlen számunkra, de az a módszer igen, hogy szinte mindenhol körbevágják egy machete-vel, majd beletesznek egy szívószálat, illetve egy kanalat is mellé, hogy ha kiittad a finom és egészséges kókusztejet, akkor ki tudd kapirgálni a húsát. Lentebb pedig a belül fehér licsi, és a kívül rózsaszín, belül fehér alapon fekete pöttyös sárkánygyümölcs látható, utóbbiból például igen finom turmixot készítenek.
A legnagyobb mítosz az úgynevezett duriánt övezi (erről egy korábbi bejegyzésünkben is olvashatsz), amely ugyan számos utcai árusnál kapható, de a hotelek, repterek ajtaján már messziről ott virít a tiltást jelző matrica, miszerint a bűze miatt tilos bevinni bármilyen zárt területre. Mi megkóstoltuk a duriánt, és bár a helyiek szerint a húsa nagyon finom, szerintünk inkább egy egyszerre sós és édes, erjedt banánra hasonlít az íze és az állaga, egyszóval rémes.
Pénztárcabarát és ízletes fogás lehet az utcákon is kapható, különféle ízesítésű leves. Vannak, akik előttünk készítik el, és olyanok is akadnak, akik előre zacskózva készítik ki a sietőknek. A kevésbé fűszeres, sok tésztával, zöldségekkel és halgolyóval ízesített változat mellett a két méltán legnépszerűbb a kókusztejes-gyömbéres-gombás csirkeleves (tom kha gai) és a csípős-savanyú rákleves (tom yam gung). Thai szokás szerint előbb pálcikával kell kienni a tartalmukat, majd kanállal kiinni a levét.
Thaiföldön szinte lehetetlen rossz éttermet találni, legyen szó turista-csalogató és drága étteremről vagy európai szemmel nézve nevetségesen olcsó kifőzdéről. Mindenhol friss alapanyagokból főznek, és nem ismerik a fagyasztott, mikrózott vagy műanyag adalékokkal dúsított ételeket. Változatos előételeik között található például a halpogácsa vagy a különféle tekercsek (képünkön: rákos tavaszi tekercs rizspapírban és kacsás-zöldséges tekercs palacsinta-tésztában), és mindenhez adnak valami pikáns mártogatóst is.
A thai konyha nem véletlenül olyan népszerű szerte a világon: rengeteg helyi specialitásuk van, és egyik ízletesebb, mint a másik, feltéve, ha szeretjük az erős fűszerezést, a curryt, a csípőset, a tenger gyümölcseit, a húsféléket, a rizst és az üvegtésztát. A jobb oldali kép felső részén a leghíresebb tésztaétel, a pad thai látható, amely rákkal vagy hússal készített rizstészta újhagymával, babcsírával, szójaszósszal és mogyorószórással. A bal oldali képen csirkés zöld curry, zöldséges-rákos saláta és fűszerekben pácolt hal borzolja az ízlelőbimbókat. A jobb oldali kép lenti részén pedig a cikk írójának személyes kedvence látható, a citromfüves-fokhagymás-chilis-korianderes marhahús, természetesen párolt rizzsel, amit mindig külön tálban hoznak ki.
Az éttermek zöme szereti barbecue-pultjával és látványkonyhájával bevonzani az arra sétálókat, egyrészt demonstrálva a halak, rákok és húsok frissességét, másrészt bízva abban, hogy ha megérezzük az illatokat, nem bírjuk megállni, hogy ne rendeljünk magunknak is. A legkedveltebb finomságok közé tartozik a királyrák és a vörös sügér, de az ínyencek kérhetnek cápahúst is.
Nem kell megijedni, ez a stand leginkább turisták rémisztgetésére és fennhangon undorodására szakosodott, ami onnan is látszott, hogy csak pénzért lehetett fotót készíteni a frissen sütött ropogtatnivalókról. Na, ki szeretne egy kis grillezett skorpiót, kukacot, csótányt, pókot vagy gyíkot? Senki többet, harmadszor?
Tóth Noémi
