Nem is gondolnánk, de csupán pár éve fejtették meg amerikai tudósok, hogy valójában honnan ered a rizs, ugyanis addig kérdéses volt, hogy Kínából vagy Indiából. A növény genomjainak beható vizsgálata alapján egyértelműen kiderült, hogy kínai eredetű, és mintegy kilencezer évvel ezelőtt jelent meg a Jangce folyó völgyében.
A rizsnek nem csupán a megjelenése, de a termesztése is rendkívül messzire nyúlik vissza, hiszen már időszámításunk előtt háromezer évvel ezelőtt nekiláttak a kínaiak. Ázsiában konkrétan olyan központi szerepe van a rizsnek, hogy kultúrák, mítoszok, szokások és ünnepek épülnek rá, és egyes nyelvekben a rizs neve azonos az evés fogalmával.
Krisztus előtt hétszáz évvel már Európába is eljutott, Amerikában pedig a 17. században indult meg a rizstermesztés, eleinte Dél-Karolina államban. Utána olyannyira ráéreztek az ízére, hogy 2000-ben a rizs hozama az USA-ban ötszöröse volt az akkoriban jellemző hozamoknak. Magyarországra a törökök hoztak először rizst, ezért a kiűzésük után sokáig nem létezett hazánkban ilyen élelmiszer, és csak a 18. században fedezték fel újra.
A meleget és párát kedvelő rizsnek rengeteg fajtája van: létezik fehér, barna, rövid, hosszú, opál, jázmin, basmati és vörös típus egyaránt, és akkor még nem beszéltünk a kevésbé ismert változatairól. Ez a legszéleskörűbben használt gabonanövény, édesen és sósan egyaránt számtalan recept létezik az elkészítésére, de a japánok bora, a sake is ebből készül. A vetésterület és a termesztett mennyiség tekintetében csak a búza előzi meg. Főzés előtt hántolni és fényezni kell a szemeket.
A rizs termesztése vezetett egyébként a teaivás – szintén világszinten elterjedt – kultúrájához is. Ugyanis a rizsföldeket vízzel kell elárasztani és trágyázni kell a megfelelő minőség eléréséhez. Ezek a folyamatok szennyezik az ivóvízbázist, és csak forralással lehet semlegesíteni ezt a negatív hatást. A forralt víznek azonban van egy mellékíze, amely csak teával válik kellemessé.
Most, hogy kiművelted magadat a témában, rendelj valami finom rizses ételt a Falatozz.hu-ról, jó étvágyat kívánunk hozzá!
Kovács-Tóth Noémi
Források: