Márton-nap – a libák, az újbor és a bőség ünnepe

November 11-én ünnepeljük Szent Márton napját, amely az egyik legismertebb őszi jeles nap hazánkban. A hagyomány szerint ekkor zárult le a mezőgazdasági év, befejeződtek a munkák, és kezdetét vette az advent előtti utolsó nagy mulatság.

A naphoz több legenda is kötődik – a legismertebb szerint Szent Márton egy libaólban próbált elbújni, amikor püspökké akarták választani, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innen ered a Márton-napi liba hagyománya, és nem véletlen a mondás sem: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.

Márton-napi lakoma

Hagyományosan ezen a napon lakomákat, bálokat és vásárokat tartottak, hiszen ez volt a karácsonyi böjt előtti utolsó alkalom a nagy evésre-ivásra. A Márton-napi ételek középpontjában természetesen a liba állt: libaleves, libasült párolt káposztával és gombóccal, libatepertő, libamáj – minden háznál más formában került az asztalra.

A lakoma után következett a „Márton pohara” – az ekkorra éppen kierjedt újbor, amelyből egy kortyot mindenkinek innia kellett, hogy egészséges és bő termésű legyen a következő év.

Időjóslás és hiedelmek

A Márton-napi vacsora után a háziasszonyok gyakran jósoltak az időjárásra a sült liba mellcsontjából: ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet, ha barna és rövid, sáros, enyhe időt jósoltak.

Takarítás, sürgés-forgás

Más szokások is kapcsolódtak a naphoz: ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni vagy teregetni, mert az balszerencsét és a jószág pusztulását hozhatta.

Ajándékozás és elszámolás

A középkorban Szent Márton napja határnapként is szolgált – ekkor fizették ki a pásztorokat, tanítókat, papokat. A gazdák például „bélesadót” adtak a pásztoroknak, akik cserébe Szent Márton vesszőjét, egy többágú nyírfavesszőt ajándékoztak, amely a termékenységet és a jószerencsét szimbolizálta. Úgy tartották, ahány ága van a vesszőnek, annyi malacot fial majd a disznó.

Fény és jóság ünnepe

A fáklyás, lampionos felvonulás hagyománya Németországból terjedt el, és ma is sok helyen tartanak ilyen sétát Márton-nap estéjén. A fény a jó cselekedeteket, a melegséget és Szent Márton segítőkészségét jelképezi.

Márton-nap tehát nemcsak a libasült és az újbor ünnepe, hanem a bőség, a hála és az összetartozás jelképe is. Ahogy a régi mondás tartja: „Ha Márton napján jókedvűen lakmározol, egész télen szerencse kísér!”